Átgyalogolsz a via Cassian, majd végig a Via Triumfal-on, be a csillagvizsgáló parkjába, mely Róma egyik északi hegyén áll, ki a park kapuján és ott hever előtted Róma. Jobbra a Vatikán és a székesegyház, előtte az Angyalvár, távolabb a Capitoliumot is elnyomó, terjengősen hivalkodó Vittorio Emanuele emlékmű (tudod, hogy mögötte ott van a Forum Romanum és a Circus Maximus) és 1000 templom. A házak közül kiemelkedik a Rotonda kupolája, de nem látszanak a romok, ahol ledöfték az első császárt, a távolban látod a Borghese palotát. 2500 év egymásra halmozott történelme hömpölyög előtted. A város persze fortyog, nyüzsög, dudál és üvölt, mivel most is él és tovább halmozza az éveket.

Lesétálunk a hegyről, kijutunk a Szent Péter térhez vezető sugárútra. 2 km még.

Visszaemlékezünk Canterbury opálos napú májusi délelőttjére, amikor elképzelhetetlen volt ez a pillanat, mint ahogy most elképzelhetetlenül távolinak tűnik az a pillanat. 2011 május közepén indultunk útnak. Londonig repültünk, hogy onnan lebuszozván Canterbury-be nekiveselkedjünk gyalog Rómáig. 2000 kilométer, három hónap gyaloglás. Nagynak tűnik a táv, de lejárva mégsem tűnik olyan hatalmasnak. Az átlagban megtett napi 25 kilométer már belátható távolságokra darabolja a távot. Canterbury gótikus katedrálisának tövében hátunkra vettük a zsákokat, befűztük a bakancsainkat és elindultunk, hogy aztán az út alatt számtalan helyen és vidéken gyalogoljunk át. Dover után észak-közép Franciaország következett végeláthatatlan szántóival, repceföldjeivel, cukorrépatábláival. Reims, Chalon-an-Champagne gazdag szőlőtermő vidékei következtek. Még alig kezdődött el a nyár és mi beértünk a Juraba, hogy Besancont elhagyva egyre meredekebb hegyoldalalaknak veselkedjünk neki. Pontarlier határában léptünk Svájcba, leereszkedtünk a Genfi tóhoz és annak a partján értük el a valódi hegyeket. Közben nem vettük észre azt, hogy múlik az idő. Csupán azt érzékeltük, hogy egyre haloványabb kép él bennünk Angliáról, és Calais kikötőjéről. Az Alpok fenséges csipkéi egyébként is kitörölnek mindent az ember emlékezetéből. Három nap alatt jutottunk fel a Bernát hágó 2700 méteres magasába, hogy megpillanthassuk Itáliát. Innentől egy új út kezdődött. Zajos, nyüzsgő. Mintha az új országgal egy új világba is csöppentünk volna. Az Aosta völgy végén várt minket a Po hosszan, kényelmesen elterülő síksága, ahol végeláthatatlan, frisszöld rizstáblák nyúltak egészen a láthatárig. Már Svájc emléke is távolinak tűnt, mikor a sík vidék peremén megjelentek az Appenninek délkelet felé nyúló kontúrjai. A Cisa-hágó ködben ázó házai között léptünk át Toscana vadregényes, festői vidékére, ahol a dombok tetején reneszánsz ékszerek trónolnak: San Gimignano, Gambassi Terme, Montereggioni, Siena. Reims a távoli múltba veszett. Az út nem tűnt hosszúnak, hiszen minden nap rajta voltunk, csak a vidék változott. Radicofani hegyormon csücsülő városkájából leereszkedvén léptünk át Lazio tartományba.  Már közel volt Róma. Szinte érezni lehetett erőteljes jelenlétét. Újabb, de kevésbé ismert ékszerek következtek: Bolsena, Montefiascone, Trevignano Romano. Nem voltunk fáradtak. Napi 25 kilométer, 90 napon át.

Aztán hirtelen már ma van. Odaérünk a Vatikán falához, látjuk a teret, áthaladunk a négyrétű oszlopsoron, ki a térre, megfogjuk egymás kezét, átlépünk az obeliszk fémkorlátján, három lépcsőfok és megérintjük a vörösgránit tüskét. Hallgatás. Fülelek, de nincs fanfár. Egy kínai, egy spanyol turista és jelentős mennyiségű amerikai kattintgat a templom fehér tömege és az előtte pózoló rokonok, ismerősök felé. Mi is csinálunk egy képet, mintha a kimerevített pillanat bármit is képes lenne megőrizni abból, amit érzünk, gondolunk, átélünk. Ez legalább olyan lehetetlen, mint évekig visszatartani a levegőt. Azért mégis beülünk a konvencionalitás kényelmességébe és élvezzük a fotográfiai pillanatot. Ücsörgünk még egy kicsit az obeliszk tövében. Ha meg akarnánk fogalmazni, milyenek ezek a percek, akkor mindketten azt mondanánk, hogy szépek, de belül mégis üresek. Nem többek és nem kevesebbek, mint az egy nappal, hónappal ezelőtt átélt percek. Az egyre csökkenő árnyékban beszélgetve arra jutunk, hogy kellenek a célok, a beérkezések, de csupán arra, hogy érezhető, általunk is felfogható szakaszokra tagolják az időt.

Megérkeztünk és a mögöttünk lévő út soknak tűnik, de most már tudom, hogy csak a tapasztalás miatt. Minden megjárt utat csak a tapasztalás tesz gazdaggá.

Feltápászkodunk a térről. Meleg van, álmos és főként éhes vagyok. A test győzött, szóval megadom magam. Bakancsom még bírja, a lábam is. A közértben mascarponéval érlelt gorgonzolát (lágy, kék, krémes sajt) veszünk. Római olivás kenyérrel, sonkával és vörösborral királyi ebéd kerekedik belőle. Róma zörög, forr, hemzseg. Canterbury-hez képest ez maga a tűzpiros élet.

Délután a Trastevere nyüzsgő utcái turistává varázsolnak bennünket. Egy talponálló pizzériában vacsorázunk. Kint az örök város vibrál. Nem csoda, ennyi élet egy helyen örökké teszi a köveket is. Eszembe jut az út. Mialatt gyalogoltunk nagymamák, apák, nagypapák olvadtak be a formátlanba – hazataláltak, mint az “elfáradt bogarak” –, és kisbabák születtek formává. Millió érzés zajlott le bennünk és körülöttünk. A világ örök és csodálatos törvényszerűségei tovább bizonyították helyénvalóságukat. Milyen jó látni ezt. Fent a Szent Péter székesegyház kupolájából nézve minden nagyság relatívvá válik. Az a 2000 kilométer is, melyet megtettünk. Nem is számít. Minden csak nézőpont kérdése. Míg az utunkat hivatalosan is bizonyító vatikáni oklevélre várunk, sok tucat pápa nevét olvassuk el a sekrestye felé vezető folyosó falán. Még pápából is sok van. Ők is élnek-halnak, formák, egy nagyobb élet felületei csupán. Ezért nem számít annyira a múlt, az utunk, és ezért számít annyit mindenki útja és jelen pillanata, az a felelősség, amivel ezt a percet megéljük.

Az utunkat számtalan ember segítette. Anyagiakban, szívvel, bátorítással, bakanccsal. Mindenkinek köszönjük! Azok, akik a blogot olvasták legalább annyira segítettek, mintha velünk gyalogoltak volna. Mindenkinek köszönjük. Sokat adott a segítség, a figyelem.

Róma előtt utolsó esténket Cesano parókiáján töltöttük. Don Federico atya és kutyája Luna meghívott minket egy házi szaggatású utolsó vacsorára. Étkezés előtt széttárta a kezét és dörgő hangon így szólt: Kérem, hogy ezek a vándorok mindig emlékezzenenek az útjukra, és ne feledjék el, amit tanultak. Éljen bennük tovább minden perc.

Ennél többet senkinek nem kívánhatok.

Még Róma határában egy autó fékezett le mellettünk. Fiatal srác hajolt ki az ablakon és megkérdezte, hogy elvihet-e minket valameddig, mert most hajt el mellettünk harmadszor két nap alatt. Nem éltünk a segítséggel, de jóleső érzés töltött el bennünket, hogy úton vagyunk. Remélem még sokáig ott leszünk.

Zsófi és Lóránt

A poszt folytatása Zsófi és Lóránt felszereléséről, valamint az út közben tapasztaltakról hamarosan következik, szeptemberre pedig könyv is várható az élényekről!

A REVERSO 4 erszkedő- és biztosítóeszköz rendkívül könnyű (mindössze 59g, 25%-al könnyebb, mint a REVERSO 3) és sokoldalúan használható. Az oldalukon asszimetrikus bordázattal ellátott, V alakú fékezővájatoknak köszönhetően a fékerő tökéletesen szabályozható.

Dinamikus fél- és ikerkötelekhez (átmérő legalább 7,5mm) valamint egészkötelekhez (átmérő legalább 8,9mm). 

Egyetlen eszköz minden feladatra: elölmászó biztosítására, egy vagy két másodmászó biztosítására, ereszkedésre. A másodmászó továbbmászása esetén gyors váltási lehetőség az elölmászó biztosítására.

Egy bökkenő vagy csupán, várhatóan leghamarabb május végétől kapható! 

Ha nincs türelmed várni akkor itt van a Reverso 3 most csak 6995 Ft-ért a készlet erejéig.

Az ajánlat két pár Cober Step by Step 300 túrabot vásárlása esetén 2012. május 3-tól május 10-ig  a készlet erejéig érvényes, és más kedvezménnyel nem vonható össze. Webshopban is rendelhető!

Örömmel írhatom, hogy elkészült az Overland nyílt túra Facebook oldala! Ezentúl a túrán készült képeket ide fogjuk feltölteni, és a túrával kapcsolatos naprakész vagy SOS információkat - az Overland Magazin felületen túl - itt tesszük majd közzé.
Az oldal közös: használjátok nyugodtan telekocsi szervezésre a találkozási pontokhoz, ha van kedvetek, írjatok beszámolót vagy töltsétek fel képeitek a túrákról, szervezzetek "privát" túrákat. Azaz vegyétek birtokba, legyen legalább annyira a tiétek, mint amennyire a miénk. Pontosan úgy, ahogyan a túrákon: az is csak Veletek együtt jöhet létre.

Csatlakozzatok hozzánk ti is!

Legutóbbi túránk képeit itt találjátok, Erika túrabeszámolóját pedig itt tudjátok elolvasni.

Következő nyílt túránk:

- május 20. (vasárnap) - Hűvösvölgy-körtúra
Részletek és jelentkezés ITT!

 Hűvösvölgy-körtúra  -  május 20. (vasárnap)

Túraútvonal:  Hűvösvölgy -- Határnyereg -- Virágos-nyereg -- Hármashatár-hegy -- Határnyereg -- Árpád-kilátó -- Hűvösvölgy

A túra hossza: kb. 14 km 
Szintkülönbség: kb. 350 m
Menetidő: 5-7 óra

Találkozó: május 20. (vasárnap)

8:00 – Hűvösvölgy villamos végállomás jegypéztár
A túra innen indul és ide is érünk vissza!

A túra ingyenes!
Kérünk mindenkit, hogy részvételi szándékát (telefonszáma megjelölésével) jelezze ezen a címen: tura@overlandbudapest.com, hogy amennyiben bármilyen változás történne, tudjunk róla értesíteni.
 

Túravezetőnk, Erika telefonszáma (amelyen a túra napján érhető el): 30/4985-737

-- Előző túránkról készült beszámolót ITT tudod elolvasni,
-- a képeket pedig ITT nézheted meg.
-- Overland Túra a facebook-on: csatlakozz hozzánk itt is!

Az akció május 2-án indul, és a brazil flip-flop márka hazai facebook oldalán (havaianashungary) tudod letölteni azt az adatlapot amit kitöltve jogosult vagy a kedvezményre. 

Vigyázz, kész, havaianas!

Tudd meg  te is, miért készít az Asics több mint 30-féle futócipőt csak férfiaknak, és még egyszer ennyit csak nőknek! Az új neutrális futócipő is terítékre kerül majd, amit az új futóirányzat, a mezítlábas futási stílus iránti növekvő igény ihletett.

Az ismertető mindenki számára ingyenes.

Időpont: április 26-án 10-12:00
Helyszín: Overland Active (VI. ker. Bajcsy-Zsilinszky út 17.)

Az előadást Angelika Bazsova, az Asics magyarországi képviselője tartja.

Várunk szeretettel!

A naprakész Overland túrainformációkat és a túráról készült képeket mostantól az Overland Túra facebook oldalán is elérheted!

Overland túra rajongói oldalt azért készítettük, hogy a túrákon készült képeket és élményeket az eddiginél interaktívabban oszthassuk meg egymással, és tudjuk egymást riadóztatni ha esik az eső, hogy ne hagyjuk otthon a kamáslit a túra napján.

Az oldal közös: használjátok nyugodtan telekocsi szervezésre a találkozási pontokhoz, ha van kedvetek, írjatok beszámolót vagy töltsétek fel képeitek a túrákról, szervezzetek "privát" túrákat.
Azaz vegyétek birtokba, legyen legalább annyira a tiétek, mint amennyire
a miénk. Pontosan úgy, ahogyan a túrákon: az is csak Veletek együtt jöhet létre!

Csatlakozzatok a facebook oldalunkon és a túrákon is hozzánk!

Ha rögtön a fényképeked néznéd, akkor klikk a fenti képre!

Mi is az a műholdas telefon?

A világ számos helye még nincs lefedve gsm hálózatokkal - ez sokak szerint szerencse. Akik szerint viszont nem, azoknak találták ki a műholdas kommunikációt.

Az Inmarsat rendszere három magasan rögzített műhold segítségével rálát a Föld sarkkörök között elterülő felületére, így akár a Szahara kellős közepén vagy éppen az Everest trekkingen veszünk részt, csak megzélozzuk az eget az IsatPhone Pro telefon antennájával, megvárjuk a körülbelül 20 másodperces csatlakozást, és már cseveghetünk is a nagyival egy hazaváró pörköltről.

Mindezt nagyon kedvező percdíjakkal: bárhonnan és bárhová telefonlász, mindössze 1$-ba kerül percenként ha vonalas számot, és 1,2$-ba, ha mobilt hívsz, s fele ennyit, ha smst küldesz vele! Szerintem ez még úgy is megérheti, ha nem a világ másik végén vagy, hanem éppen Svájcban barangolsz. Egy komolyabb hegymászás vagy egyéb expedíció során pedig szó szerint életmentő lehet, ha veled van.

Egyelőre a körúti Overland elé kiállva próbáltam ki: a hangminőség a városi háttérzaj mellett is kiváló volt, semmi viszhang vagy késlekedés. Talán lehetőség lesz egy ausztriai hegyi tesztre is, erről mindenképpen írok majd.

További infó az IsatPhone Pro telefon webshopos termékoldalán, illetve a Teréz körúti Overland Basecamp üzletünkben, ahol a készüléket is meg tudod nézni.

A túra előtti napokban nem túl biztatónak az időjárás, de persze a hűvös idő és az eső még
sosem tántorított el minket a túrázástól.  Aznap reggel a természet mégis megmutatta, hogy igenis tavasz van: alig indultunk el, a reggeli hűvöst szikrázó szélcsendes napsütéses idő váltotta fel.

Legnagyobb örömömre többen jöttünk össze, mint ahány résztvevőre a jelentkezések alapján bár az sem volt kevés) számítottam: 33 fő és Pencil kutyus, aki már törzstúrázónknak számít, hiszen gazdáival, Csillával és Premnath-tal majd' minden túránkra eljönnek.

Csapatunk több pihenőt is beiktatva szép kényelmes tempóban haladt, így kiélvezhettük a jó időt és a napsütést. Virágok nyíltak, madarak csicseregtek és nagyon jó volt a hangulat végig az úton, sokat nevettünk.

A Kevély megmászása és a szép kilátás után a pilisborosjenői kőfejtő következett. Ezt követően lassú és kellemes séta visszafelé, majd a végén akiben még maradt elég erő és belefért az idejébe, azokkal felmentünk az Oszolyra.
Ott csodálatos látvány tárult elénk: egész Csobánkát lehetett látni, és hegyekeket minden irányban ameddig csak a szem ellát...

A túrán készített fotókat (saját képek és Kerényi Korinna képei - Korinna, utólag és ismét köszi! :) az Overland nyílt túracsoport facebook oldalán, egészen pontosan ITT tudjátok megnézni!
Csatlakozzatok hozzánk ott is, mert ezentúl a képeket ott tesszük közzé, és persze ti is meg tudjátok velünk és egymással osztani túrás képeiteket, élméményeiteket.

Köszönöm mindenkinek a részvételt és a jó hangulatot, és sok szeretettel várok mindenkit a következő túránkon!

Erika - Overland